A transzperszonális szemlélet a hatvanas évek óta terjedt el, jelentése: túl a személyes, a mindennapi oldalunkon. A kifejezést Jung használta először, annak megjelölésére, hogy a mindennapi világunkon túli emberi tapasztalatok is gazdagítják életünket. Freudnak sokat köszönhet a pszichológia, hogy megalkotta a tudattalan fogalmát, felkutatta benne természetünk elnyomott, kialakulatlan oldalát, és rámutatott, mennyire elfojtjuk, ami elfogadhatatlan a mindennapi tudatosságunk számára. Jung azonban továbblépett, nagyon fontosnak tartotta a tudattalan tartalmak, elfojtások felszínre hozását, tudatosítását, de azt állította, hogy a tudattalanban lehetőségeink, ismeretlen potenciáljaink is vannak, ezek felszínre hozása, megismerése közelebb visz önmagunkhoz.
Assagioli tovább finomította az elképzelést, bevezette a tudatfeletti, és a magasabb, vagy transzperszonális Én fogalmát. Erről a területről kapjuk magas szintű intuícióinkat és inspirációinkat – művészi, filozófiai vagy tudományos témákban. Ez a forrása a magasabbrendű humán értékeinknek. Ezen a területen lakoznak a látens magasabbrendű pszichológiai funkciók és spirituális energiák.
Az élet több, mint amit a hagyományos érzékszerveinkkel észlelünk, olyan dolgokat élhetünk meg, amik nehezen fogalmazhatóak meg a fizikai világban. A transzperszonális irányzatnak lényegi eleme az átélés, az élménytartalmú tapasztalás, az élmények tartalma rendkívül változatos és kiterjedhet bármire, amit szokatlannak, fenségesnek, mélységesnek, spirituálisnak vagy akár csúcsélménynek élünk meg.
A tudomány fejlődése kiűzte központi helyéről az embert és lerombolta a spirituális kozmoszt. „Az ember az anyagivá redukálódott világban úgy jelenhet meg, mint cél és jelentés nélküli atomok találkozásának materiális eredménye” -írja Polányi. A tisztelet tárgya többé nem a Legfelsőbb Lény, hanem az ész és a tudomány.
Itt tartunk ma, de szerencsére egyre többen ébrednek fel, és keresik a kapcsolatot a mára elfeledett ősi tudással, mely azonban fellelhető a régi kultúrák bölcsességében, a mitológiában, a mesékben, … Jungi fogalmat használva az archetípusokban. (Szimbólumokban testet öltő őskép, amelyek belső világunk érzéseit, vágyait, megérzéseit közvetítik tudatunk számára. A kollektív tudattalanhoz tartozik, túl van a megismerhetőség határain.)
A test lélek szellem hármasából tehát a tudomány térhódításával száműztük a szellemet, melyet méltó helyére szeretnénk most visszahelyezni.
A legfőbb spirituális kérdések:
Mit jelent számomra emberi lénynek lenni?
Ki vagyok én – magamnak, másoknak?
Mi a célja, értelme az életemnek?
Honnan jöttem, hová tartok, milyen kapcsolatban állok a teremtéssel, kozmosszal, emberiséggel, közösségekkel, szeretteimmel?
Hogyan tehetném a világot egészségesebbé?
Ezekre a kérdésekre a válaszokat belső utunkon járva találhatjuk meg, az az út maga a fejlődés, az ömegvalósítás, transzperszonális Énünk megélése.
dr Bagdy Emőke: A transzperszonális pszichológia szellemi horizontja
Orosz Katalin, www.kheironkozpont.hu
Barbara Somers, Ian Gordon-Brown: A gyógyító utazás
Mindez képekben elmondva:
A fájdalom megélése
A fájdalom elengedése, a fény beengedése (az első kép átdolgozása 2 hét múlva)
Meglátni saját benső ösvényünket, saját belső magunkat, ahogy növekszik
