Imagináció, vagyis képalkotás relaxációban
Hivatalos neve KIP, melyet az 1950-es években Leuner fejlesztett ki, Freud, Jung, azaz az analitikus iskola vonalát követve. A rövidítés jelentése Katatim Imaginatív Pszichoterápia. Ismeretlen szavak a köznyelvben, nézzük meg, mit jelent pontosan.
A latin eredetű imaginatio szó képzeletet jelent. A terápiában a klienst segítjük relaxált állapotba jutni, szokták ezt módosult tudatállapotnak is nevezni, majd adunk neki egy egyszerű hívóképet, például mező ( a terápia elején ezek általában természeti képek), amit ő a képzeletével lát, és innen elindulva meséli, éppen mit lát.
A görög eredetű katathym jelző a többjelentésű kata- előtagból és a thymos főnévből (élet, erő, lélek, szív, akarat, vágy) keletkezett, és tartalmilag úgy lehetne visszaadni, hogy „a lélek mélyrétegeiből származó, életerővel átitatott”.
A módszer pszichoanalitikus gyökerű; előfeltevése az, hogy az ember nem kizárólag tudatos lény, hanem gondolkodását, érzéseit és viselkedését jelentősen meghatározza a tudattalan is. A tudattalan – ebben az értelemben – tárháza mindazon ösztönös késztetéseknek, vágyaknak, érzelmeknek, indulatoknak és emlékeknek, amelyek tudatos énünk számára valamilyen oknál fogva (épp) nem hozzáférhetőek. Szemben köznapi tudatosságunkkal, amelynek elsődleges eszköze a racionális, logikus gondolkodás és a beszéd, a tudattalan működésmódja irracionális, kifejezésmódja pedig nem a nyelv és a szó, hanem a nyelvnél sokkal ősibb kép. Ez a gyakorlatban is jól megfigyelhető, gondoljunk csak álmainkra.
Ez azt jelenti, hogy amikor a kliens a mezőn sétálva „lát” dolgokat, beindul a képáramlás, akkor a tudattalanja jelentkezik képek formájában. A terapeuta folyamatos kapcsolatban marad a klienssel, kíséri a képzelet útján, ezáltal biztonságot teremt.
A KIP a kliens személyiségének mélyrétegeit mozgatja meg, és olyan tartományokhoz fér hozzá gyógyító módon, ahová a verbalitásra alapozott terápiás eszközök nem nyernek bebocsátást. A tudattalan tartalmai, beleértve a mélyen gyökerező félelmeket és szorongásokat, szimbólumok formájában jelennek meg; a kliens e szimbólumokkal találkozik, s ha szükséges, megküzd velük – természetesen a terapeuta támogató jelenléte mellett.
A különböző mélylélektani iskolák különbözőképpen vélekednek arról, hogy a tudattalanból feljövő tartalmakat szabad-e értelmezni. A képekben megjelenhetnek bizonyos szimbólumok, archetípusok, melyek sajátos jelentéssel bírnak. A KIP alkalmazása során azonban ezekkel általában nem foglalkozunk, a képáramlás beindulása, a tudattalan folyamat beindulása az, ami gyógyító. Az értelmezés, a tudatosba emelés sokszor csak megakasztja a gyógyulás folyamatát.
Irodalom:
Daubner Béla: Katathym Imaginatív Pszichoterápia (KIP), Budapest, Integratív Hírmondó, 22. szám
Egy példa képalkotásra: Anyakapcsolat
A kliens azzal keresett meg, hogy édesanyjával való kapcsolatán szeretne javítani. Kapcsolatuk felszínes, érzelmek nélküli, szinte fél édesanyja érzéseitől.
„Állok egy kerek mezőn, körülöttem sűrű, sötét, hideg erdő – ijesztő. Velem szemben áll egy őzike, tudom, hogy az anyukám. És érzem, hogy fél. Tőlem!? Érzem, hogy nem mozdulhatok, különben elmenekül. Óvatosan megfordulok, hogy elmenjek az erdőn keresztül, de lehetetlen, annyira sűrű. Visszafordulok. Végül rászánom magam, elindulok felé. Az erdő szétnyílik és ő elrohan előlem. Utána indulok. Megyek lefelé, egy csordogáló patak felé. Látom, hogy a forrásnál ott áll az őz egy kicsinyével, aki odabújik hozzá. Őt engedi!- hasít belém. Rettentő dühös leszek. Nagyon fáj. Szóval őt engedi? És engem miért nem? Egyedül vagyok.”
Ez a kép nagyon meghatározó volt a terápia folyamatában. Mély és fájdalmas érzések kerültek napvilágra. Kiderült, hogy a kliens születésekor az anyukát egyedül hagyták a szülőszobán, mivel a gyermek még nem fordult be. Az anyuka egész éjjel egyedül volt és nagyon félt. Majd a magzat befordult, az anyuka azt érzékelte, hogy nagy kapkodás lett körülötte, és a gyermek hirtelen megszületett.
Feltehetőleg ezek a magzati élmények befolyásolták az anya gyermek kapcsolatot. Hosszú időbe telt, míg további képekben odamerészkedett az őzikéhez, majd odabújt hozzá.
A képnek még egy különlegessége volt, kiderült, hogy a kliens nagyobb gyermeke nagyon féltékeny volt a kistestvérére, állandóan durván bántotta. Ez után a kép után hirtelen megváltozott a kapcsolatuk, a bántások egyik pillanatról a másikra eltűntek, mára szerető testvérekké váltak.